A rejtélyes örökség [antikvár]

Részlet: 1812-őt írtak. A "Nagy Ármádia" már visszavonulóban volt, maga mögött hagyva Moszkvát és a lángokban álló Kremlint, de meg zászlóaljainak felét is, a Berezina jeges hullámaiban. Nagy pelyhekben hullott a hó. csupa fehérség volt a vidék a borusan szürke égbolt alatt s a végtelen síkságon fáradtan, megtizedelve vonszolta magát azoknak a diadalmas légióknak a maradványa, amelyek csak pár évvel ezelőtt gázolták le a szövetkezett Európa hadseregét, a világhódító Napoleon vezérlete alatt. A visszavonulást fedező lovas-ezredek utócsapatai, megdermedve a borzalmas hidegben, elcsigázva az éhségtől és fáradalmaktól, kétségbeesett erőfeszítéssel igyekeztek föltartóztatni az üldöző kozák-hordákat. Ám ez már nem igazi küzdelem, hanem inkább elszánt öngyilkosság volt, - hiábavaló áldozat, amely már nem menthette meg a nagy ármádiát...