Bővebb ismertető
Részlet az első mű előszavából:
- egy kis füzet iráshoz, - vagy inkább epilógus egy élet utolsó fejezetéhez?
Nem tudom.
Néhány jegyzetet adok itt ki: e jegyzetek mindegyikében szó van egy mérnökről, aki huszonhat éves volt, repült és lezuhant - szó van rólam, akit gyakran vitt magával a magasba - és szó van egy szenzációról, amihez hosszu évezredek után jutott az emberi élet. Három motivum és mindhárom összefügg: a fiatal mérnök barátom volt, akit szerettem, mert bölcs és bátor és tiszta férfi volt: - s a szenzáció, amit barátsága révén a valóságban megismertem, ugy érzem, valamiben rokon azzal a másik szenzációval, ami néhányunk szívében az életnél is többet jelent.
Könyvet tudnék irni róla és mégis ugy érzem, ez a pár sor is sok és fölösleges, amit néhány közös tárgyu, de időben, helyben összefüggéstelen jegyzet elé bocsátok. Rövid, néhány oldalas füzetke ez: másfél év előtt kezdtem irni és két hete sincs, hogy be kellett fejeznem - regény, amit irni kezdtem, nem tudva, mi lesz a vége - kilendül-e a végtelenbe, vagy berekeszti a közöny és megszokás? Ujságirója a legnagyobb lapnak, folytatásos regényt irtam: szigoru szerkesztőm, a végzet, rámparancsolt, hogy fejezzem be gyorsan.