A rettegés arénája [antikvár]

Prológus Törött nyíl Mint farkas a nyájra, lezúdul a vad asszír had * A legtöbb kommentátornak automatikusan ezek l a sorok jutottak eszébe, amikor 1973. október hatodikán, helyi idő szerint 14.00-kor a szír hadsereg megtámadta a Golán-fennsíkot ellenőrző izraeli erőket. A szír parancsnokok is hasonló erőviszonyokra számíthattak, amikor kitervelték ezt a műveletet: tankok és ágyúk akkora tömegét vetették be, hogy azt még Hitler rettegett tábornokai is megirigyelhették volna. Csakhogy ezen a zord októberi napon a szír hadsereg nem bégető birkákkal, hanem öklelésre kész kosokkal találta magát szembe. A fennsíkot mindössze két dandár védte - utólagos számítások szerint egy izraelire kilenc szír jutott —, de mindkét egység jól gazdálkodott a pozíciója adta előnyökkel, és kiválóan képzett, elszánt katonákból állt. A Golán északi felét védő 7. dandárnak jól kiépített védelmi vonalával sikerült a sziklák közti szorosokba terelnie a szír erőket, ahol aztán a Bíbor Vonal mögött lesben álló izraeli harckocsik játszva megsemmisíthették őket. Amikor a második napon megérkezett az erősítés, a 7. dandár katonái még hősiesen tartották a pozícióikat. A negyedik napra a szír harckocsidandárokból csak füstölgő roncsok maradtak. A magaslat déli részét védő „Barak" (Mennydörgés) dandár nem volt ilyen szerencsés. A terep itt nem nyújtott lehetősé- * Byron: Sénakherib pusztulása (Radnóti Miklós fordítása).