A Rezeau család [antikvár]

Védőborítója kissé elszíneződött, gerince kifakult.
Egy kisfiú kószál a családi park ösvényein. Egyszerre csak szemébe ötlik egy alvó vipera. Kíváncsian bámulja, majd hirtelen elkapja a nyakát, és - kis marka, akár a satu - megfojtja... Ezzel a jelképesnek tetsző jelenettel kezdődik a regénytrilógia hősének, Jeannak az elbeszélése gyermek-, ifjú- és felnőttkoráról. Mint valami rögeszme él tovább a gyermeklélek bugyraiban életéért küzdő és végül megfojtott vipera képe. Mert igazi viperával köti össze sorsa: szülőanyja lesz első húsz évének viperája, akit hétévi távollét után lát viszont, és aki már első találkozásukkor végzetesen belegázol gyermekei érzelmi világába. De ez az önző, kegyetlen, hatalomra vágyó anya a kovásza fia cselekedeteinek. Mert bármi nemeset, bármi nemtelent követ majd el Jean, mindent az anyja ellen tesz, minden tettének hajtómotorja az a gyűlölettől átitatott szenvedély, amivel elutasítja anyja és családja szemléletét és életstílusát. És mikor első tiszta szerelmi fellángolását a szülői hatalom bemocskolja, végleg szakít gőgös, gazdag földbirtokos családjával. A nehezebb utat választja: hol alkalmi munkás, hol piaci árus, hol inas egy találkahelyen, de közben tanul, újságíró lesz belőle, majd író, s végül egy őszinte, nagy szerelem megváltja gyűlölködésétől. - Hosszú-hosszú évek után a harmonikus, vidám, oldott hangulatú, sokgyermekes családba váratlanul betoppan a megöregedett, magányosan élő anya. Megszabadult-e hajdani viperaösztöneitől ez az emberi közelségre vágyódó asszony? És hogyan hat Jeanra, az ő eltemetett gyűlöletére anyja megváltozott személyisége? Milyen rombolást okoz az idillikus környezetben az az anya, aki sohasem érzett szenvedélyes szeretettel ki akarja sajátítani a család egyik ifjú tagját? És miközben Hervé Bazin mindenre válaszol, és miközben a cselekmény a végkifejlet felé hömpölyög, az olvasó előtt feltárul a közelmúlt és a mai francia valóság egyik jellemző, árnyaltan ábrázolt belvilága. Hervé Bazin önéletrajzi fogantatású, hatalmas ívű családregényének első kötete 1948-ban jelent meg. Mondanivalójával, fanyar hangjával, családját, önmagát sem kímélő szigorú tisztánlátásával, semmire sem tekintő élveboncoló szenvedélyével nagy visszhangot váltott ki a francia irodalmi életben. Ez a regénye egy csapásra a háború utáni irodalom élvonalába emelte. Hírét azóta számos regény öregbítette, amelyek közül az Akit szeretni mertem 1958-ban magyarul is megjelent. Művészetében a trilógia harmadik kötete, a Bagolyhuhogás jelenti a csúcsot. Írói erényei: atmoszférateremtő ereje, gazdag jellemfestő készsége, árnyalt, színes, kifejező nyelve, mesteri természet- és környezetábrázolása, jeleneteinek drámai feszültsége a klasszikus nagy családregények sorába emeli a trilógiát