A rikkancskirály [antikvár]

Részlet a kötetből:Az újságóriás birodalmában. Fagyos esti szél söpört végig New-York utcáin és a szokottnál nagyobb sietésre ösztökélte az embereket. Máskor az emberek százai bámulták a nap és az éj minden órájában a New-York Herald gépházának hatalmas tükörablakain át a roppant nyomdagépeket, ma csak néhány rikkancs őgyelgett a gépház előtt az oszlopcsarnokban és várta az utolsó esti kiadást. A fiúk fej vagy írást játszottak egy centesekkel, így ütötték agyon az időt. Nem látszott meg rajtuk, hogy kopott, vékony ruhájokban fáznának. Szemük ragyogott, arcukat kipirosította a fagy; nap-nap után reggeltől estig az utcán voltak, s jól megedződtek az időjárással szemben. A játszók csoportjától különválva egy 12 éves, cingár, szőkefürtös fiú arcát egy hatalmas tükörablakhoz szorítva, tágra nyílt szemmel bámulta a nagy nyomdagépet, mely mint valami mesebeli szörnyeteg, szakadatlanul ontotta magából a nagy, szines újságlepedőket. Gyermeki elméje minden erejével igyekezett megérteni a modern technika e csodáját. Leghőbb vágya az volt, hogy egyszer majd ő is ilyen gépet szolgáljon, sőt merész álmaiban már-már ilyen gépek tulajdonosának látta magát. Ilyenkor büszke öntudat dagasztotta az egyszerű kis rikkancsfiú szívét.