A Rém [antikvár]

Az író a könyvéről: Még sohasem engedtem meg annyit a képzeletemnek, mint e könyvben. S naturális valóságnak még sohase tettem annyi engedményt. Tüzet vízzel kevertem hát? Miféle szeszélyből? Így kellett. Szinte szociográfikus hűségre törekedtem történetem környezetrajzát tekintve, hogy amannak nyaktörős kanyarulatai hitelt érdemeljenek. Mert hitem szerint hitel nélkül a képzelet sem élhet meg. De hőseim is megengedik - ha ugyan nem sugallják - e szokatlan keverést. Különös népszigetből kéredzkedtek a regénybe. Maga a sziget voltuk is kettős - anyanyelvi és táji bezártság -, hát még a valóságuk! Mert élik a mindennapok színtelen, heroikus küzdelmét a létért, és élik a képzeletük alkotta színes sejtelemvilágot; élik, és visszahat rájuk szorongásaival és ködeivel: szüntelen kapja az impulzust a környes-körül susogó erdőtől s a fekete árnyékukat lappangva alábocsátó alakos hegyektől. Nem csoda, ha - ott járván - az én képzeletemet is megmozdították.