A rög alatt [antikvár]

Részlet a könyvből: Ott szakítottam félbe az elbeszélésem fonalát hat esztendővel ezelőtt - ó be régen is volt ez, rövidnadrágos ifjú koromban -, hogy döcögött velem a görög gyorsvonat, Belgrádban ki sem szálltam, Budapestig meg sem álltam; aztán a viszontlátás örömei, testvérek, szülők boldog kérdezgetése s készülődés haza. Haza, Erdélybe! Most folytatni akarom a mesémet. Új utazásokról akarok írni, amelyek, ha nem is voltak olyan csillogóak, mint az angliai kerékpározások, az amerikai autózások, a hajózás a Csendes-tengeren is túl, a japán elbájoltatás, a kínai elrettenés, az indiai töprengés és az arab világ színes üvegképei, azért messzebb vittek engem, mint ötévi kóborlásaim, mialatt „bejártam a kerek világot". Mert kedves és élvezetes színről-színre látni négy világrész sok csodáját, de mindez ingyen adatik egy kis fáradság és valamivel több szerencse árán. Jártam eleget, láttam eleget; azonban előre ezáltal még egy lépést sem tettem. Az én igazi utazásom akkor kezdődött meg, amikor a világjáró út porát leráztam magamról, s nekiláttam, hogy megküzdjek a sorsommal, teremtsem meg az életemet. Erről az utazásomról akarok most írni. Számomra az elmúlt hat esztendő, ez új utazásom letelt ideje tanulságosabb volt, többet jelentett, mint a kerek világ bejárása, mert míg ez utóbbi azzal ismertetett meg, hogy milyen húrokon zeng a világ, az előbbi azt mutatta meg, hogy az én kezemben hogyan szól az élet hangszere.