A rög alatt [antikvár]

A F ELÜGYELŐ ŰR A FALU SZERELMESE 'Az voltam akkor hosszú ideig, akt azóta talán sohasem: a mindenki által elismert valaki. Akit nem szid a sok és véd a kevés; mert egybefoglalt az egésszel a közös munka közös eredménye. A világ azért forog, hogy aki távolról nézi, szépnek lássa. Annak is szép a világ, aki maga utazik rajta kereken. Vonat ablakából, hajóról, gépkocsiról egy perc minden állomás. Jönnek az új arcok, az új színek. Kápráztató a világ. Minden gyönyörű és mindenki kedves: hegyek, fák, emberek. Angolok, japánok, magyarok. De aki egy helyt megállott és mindig ugyanazt látja: angolnak Anglia, hangyának hangyaboly, székelynek Erdély: az forogjon, topogjon, ágaskodjék, hulljon vissza, szálljon föl újra. Angolnak Anglia, hangyának hangyaboly, székelynek Erdély, így válik újjá, így válik széppé. Hát én topogok, mozgok, ágaskodom, forgolódom. Szép vagy Erdély és szép vagy te kis falu, Mészkő, ahová sorsom vetett. De néha ellankadók, elfáradok, megállok. Akkor ujjaimon számlálom el, hány igaz ember él Erdélyben és hány ember a mészkői unitárius egyházközség kebli-tanácsosai között. Hat évvel ezelőtt még a gonoszok is szépek voltak Erdély földjén. Akkor új honfoglalásra jöttem haza vándorlásaimból. Akkor semmi sem bántott, semmi sem sértett. Igaz, lelkészi állás helyett benüakási felügyelőség várt