A rókalány [antikvár]

Vercors, a 20. század francia irodalmának finom hangú, mély intellektusú képviselője különös szerelmek történetét írta meg ebben a három kisregényben. Olyan szerelmekét, amelyeknek már a létrejötte is esztelenségnek tűnik, amelyeknek boldog befejezése soha nem jöhet el, de amelyek a gyanakvó észt, az ugrásra kész félelmeket, az én önzését. Azt a bonyolult lelki folyamatot tárják fel ezek az írások, amely az észrevenni-rácsodálkozni, megérteni - megszelídíteni stádiumokat átélve juttatják el az embert a vonzódástól az önfeladás vállalásáig, az önző magány helyett a páros lét kívánságáig. A tenger csendjében szinte csak a rezdülés a szerelem, látszólag egész másról szól, megszállókról és megszállottakról, ám igaz mélységet ez a rezdülés ad ennek a kis remekművek. A Sylva főhőse az ősi, szinte mitologikus csodát éli át: a házába bemenekülő róka lánnyá változik. Miközben hol kacagtató, hol szívszorító módon "háziasítja", szelídíti és tanítgatja, megtörténik a legkülönösebb - beleszeret a rókalányba. A Győzelem című, kötetben magyarul még meg nem jelent kisregény hőse számára is hasonlót jelent a szerelem; bár ő is már csak a halált kívánja, egyszer csak ráébred, hogy szerelmével megmenthet egy szintén a halállal viaskodó lányt, aki tovább tudja vinni az ő életét is.