A rongyszedő lánya [antikvár]

A JÉRCE" Vasárnap Dave meglátogatta az egyik öntödei munkatársát, aki egy Keyworth melletti faluban lakott. Hazafelé megállt az út szélén, hogy rágyújtson, mert nagyon vágyott egy kis melegre a csípős decemberi hidegben. Hirtelen egy jérce ugrott elő a sövény nyílásából, olyan peckesen és közönyösen, mintha ő volna itt az úr. Dave anélkül, hogy leszállt volna a kerékpárjáról, fölkapta a földről, és begyömöszölte egy zsák formájú bevásárlószatyorba, amely már jól meg volt rakva krumplival. Kissé imbolyogva tovább karikázott. Nem vesződött azzal, hogy megölje a jércét, pedig az lármásan ide-oda dobálta magát a szatyorban. Inkább úgy gondolta, hazaviszi élve. Már előre élvezte, hogy milyen dicsekvő mosollyal adja majd oda az anyjának. Délután négy felé járt az idő. A hátsó ajtóhoz támasztotta a biciklit, és bement a konyhába, kezében az izgő-mozgó szatyorral. Jó magasra emelte. Az anyja nevetve fogadta: - Mi az, csak nem loptad el valakinek a macskáját? Dave kinyitotta a zsákot. - Elő jérce van benne. Az anyja gyanút fogott: - Hol a csudában szerezted? - Keyworthben vettem. Potom két fontért. Jó kövér kis pipi, csak meg kell kopasztani meg ki kell belezni. A tollából csinálok neked egy szép kispárnát, anyukám. - Lehet, hogy bolhás - mondta Bert. Dave kivette a jércét a zsákból. Egyik kezével a jércét tartotta két lábánál fogva, a másikkal meg fölemelt egy csésze teát. Csakugyan szép kövér pipi volt, fehér leghorn-tyúk. A farkától a feje búbjáig toll borította. Homályos volt a szeme, és úgy kotkodácsolt, mintha éppen megtojt volna. - Hát jó - mondta az anyja. - Holnap megcsinálom ebédre. íiík'! fv'' Mim