A Rózsa-kód [antikvár]

PROLÓGUS IQ47. novemlDe-r ö. onJon z enigma a délutáni postával érkezett, bélyegzővel; maszatos volt és letaglózó. A sötét hajú, gödröcskés arcú, huszonhat éves Osla Kendall mogorva képpel áUt a piciny, knightsbridge-i lakás közepén, amely úgy nézett ki, mintha eltalálták volna a Junkersek bombái. A francia csipkekombinéját csak a rosszkedve egészítette ki, miközben a minden felületet elborító selyem- és szaténholmikat méregette. Tizenkét nap az évszázad esküvőjéig!, így ömlengett az aznap reggeli Tatler. Osla a TatleméX dolgozott; ő kényszerült megírni az egész rettenetes hasábot. Te mitfogsz felvenni? Felemelt egy rózsaszín selyemruhát, amelyet tekervényes kris-tálygyöngy hímzés díszített. - És te? - szegezte neki a kérdést. - Azt mondod, „egyszerűen döglesztően nézek ki, és a legkevésbé se izgasson, hogy valaki mást vesz feleségül"? - A lányinterná-tus etikettóráin erről sosem esett szó. Bármilyen is az öltözete, az egybegyűltek mindegyike mdni foga, hogy mielőtt a menyasz-szony belépett a képbe, Osla és a vőlegény Kopogtatás hallatszott. Osla magára kanyarított egy köntöst, hogy ajtót nyisson. A lakása apró volt, mindössze ennyit engedhetett meg magának a pénzből, amit a Tatlenvél keresett, ha egyedül akart lakni, és közel az események sűrűjéhez. „Drágám, nincs cselédlány? Nincs kapus? - Az anyja megütközött. - Költözz hozzám, amíg nem találsz férjet. Nem kell neked dolgoznod." Ámde miután a háború alatt végig beszállásokként, szobatársak-