A rózsaszinü levél I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből:Abból, ahogy a sors nagyon gyakran elénk állítja a maga apró komédiáit, kitetszik, hogy mennyire felette áll az emberi találékonyságnak. Mialatt mi a hagyományos bábokat, a környezetre való gondos figyelemmel, a szinpadra állitjuk s eljátszatjuk velök ősrégi szerepeiket a nem kevésbbé régi modorban: a sors felhuzza a függönyt s belekezd egy szomorujátékba olyan háttérrel, amelyet a rendező nyilván abban a hitben állított fel, hogy bohózatot fognak játszani; a szerepeket szellemes összefüggéstelenséggel osztja ki s a vidám arcu bohókás legénnyel játszatja el Romeót, mig a beesett arcu, szentimentális szerelmes, aki emésztési zavarokban szenved, hiába sóhajtozik a Juliájáért, akinek megvallhatná szerelmét.