A salakmosó [antikvár]

Részlet a könyvből: A marhakereskedő Neirok Antalnak itt a Szigeti úton áll a háza. Kívül az uccán esik a hó, a ház hallgatón őrzi tágas szobáit. Mintha senki sem volna idehaza, olyan csendesség van a szobákban. Péter, a tizennyolcéves Neirok-fiú mozdulatlanul áll a tompán csillogó, üde "hall"-nak ablakánál és nézi apja házának behavazott udvarát, a végtelenül hulló hó örömét, a némaság feszülését, a tél festői képében. Valaki sóhajt a szomszéd szobában, mely jóval sötétebb ennél. Ott a beteg Neirokné fekszik, a hallgató és nyugtalan, mozdulatlan és lázongó Nagybeteg. Sötét asszonyos szemmel fekszik a lábonálló, úszó és hintáló ágyon, melyről a halálig nincs szabadulása. A faragott, tornyosfejű ágyon, mely a beteg egész életét elbírja, hosszú évek óta valakinek minden gyötrődését és a vigaszt, mely a reménytelenségből születik. A világos meg a sötét szobában egyképpen nagyra nő a hallgatás. A fiatalember háta mögött a székek üresen és kissé ágaskodóan állják körül az asztalt, minden szék hátán két gömböcske csillog. A tárgyak összenevetnek a fiú háta mögött, mígnem a fiatalember hirtelen megfordul és körültekint a szobában.