A sánta herceg [antikvár]

Részlet a könyvből: Anna Michajlovna mosdója alatt kis tányért tartott tejbe aprított kenyérrel, hogy az egerek ne egyék a szappant, mert a nénim semmikép sem engedte meg, hogy a házban egérfogókat állítsanak fel. Az egerekről így beszélt: - Hát az is élő lény. Te egérfogóba akarod csalni, hogy aztán keresztben vágja át a hasát a csapda. A néni hálószobájában a mosdón kívül kis sifonérok voltak minden sarokban; az egyiken óratok állt a dédapai órával, az ágynál a falon szőnyeg, melyen két agár volt látható és az éjjeliszekrényen egy cigarettás doboz. A néni az olosó, erős dohányt szítta, amelyik az egészségére nem hat károsan. Ki menve a tornácra, szeretett rágyújtani s elmerengve nézegette a szürkés nyárfákat túl a tavon s a falu felől szállongó kék füstöt. A hálószoba ajtaja a széles, alacsony folyosóra nyilt, itt voltak régen az inasok szobái, a folyosó végén csigalépcső vezetett a kilenc urasági szobába, ahova most már senki se járt és ahol a teremben lévő farácsozatot, amely valamikor repkénnyel volt befuttatva, az óriási, - barlangra hasonlító kandallókat, a könyvtár magas szekrényeit és a sarokban egymás hegyén-hátán heverő asztalokat és székeket vastagon lepte be a por, mivel az összes szobákban félrőf magasan feküdt a búza és az egerek voltak itt az urak. A gabona súlyától éjjelenként néha recsegtek a gerendák és a nénike alsószoknyában, kis konttyal a fejehúbján, gyertyával járkált és keresgélte, hol van a repedés.