Bővebb ismertető
Részlet:
Megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket
(János evangéliuma 8,32)
Jézus tanítványai nyilvánvalóan kellemetlenül érzik magukat, hiszen két olyan dologról hallanak, melyeket jól ismertnek vélnek: generációkra visszamenőleg az igazság követőinek és letéteményeseinek tarthatnák magukat, és vallják a farizeusok másik meggyőződését is: „Ábrahám magva vagyunk, nem szolgáltunk soha senkinek" (János 8,33). Ám Jézus más igazságról és más szabadságról beszél. Az ő igazsága több a farizeusi igazságnál. Benne rejlik az a gondolat is, hogy az elveszett bűnös (sokszor a társadalom által is elítélt) ember igazságát az igazzá nyilvánító, igaz Isten a maga nagyvonalúságából és szeretetéből garantálja. A szabadság pedig a felnőtt, istenképű teremtmény nagy kiváltsága és felelőssége. Annak valósága tökéletes akkor is, ha valakit a hatalom ereje láncokkal kötöz meg, és zárt térbe szorít.
Lanssiers atya ismerte ezt az igazságot és szabadságot. Azért küzdött, hogy ez mások kincse és kiváltsága is legyen. Ha végigtekint az ember az Újtestamentum Héberekhez írt levél 11. része hithősökről szóló névsorán, több olyan személlyel találkozik, akikről életrajzi adat alig maradt ránk. A legnagyobbak közül való Ábrahámról is tudjuk például, hogy honnan indult az ígéret földjére, ki volt az apja, hogy hívták a feleségét és néhány körülötte lévő érdekesebb személyt, de hogy pontosan mikor érkezett az áhított új hazába, vagy hogy nézett ki, volt-e kedvenc időtöltése „az alapokkal bíró város" keresésén túl, bizony minderről semmit sem tudunk. Hitét, annak tetteit és hatását azonban jól ismerjük, talán személyesen is. így vagyunk (s legyünk) Lanssiers atyával is. Biográfiájából elégedjünk meg annyival, hogy Belgiumban látta meg a napvilágot, de igazán