A sarló-kalapácsos börtönrácsok titkai [antikvár]

E KÖNYVVEL KAPCSOLATBAN IS felvetődhet az a kérdés: nem törődünk-e már túl sokat a „sarló-kalapács" áldozataival? Nyugtalanságunkra feleletet kaphatunk a kommunistáktól és a zsidóságtól. A kommunista pártok létük első pillanatától napjainkig fáradhatatlan gonddal és nagy áldozattál hatalmas kötetekbe lexikonozzák mindazokat, akik a kommunizmusért bárhol és bármikor szenvedtek. A zsidóság ezredek óta - de különösen a mi időnkben - halhatatlan könyvekben örökíti meg mártírjait, és állít a „holocaustjainak " drága emlékműveket a világ minden táján. De ugyanezt tették a keresztény egyházak is, legalábbis a múltban! Mindenkor éltető dicsőségüknek tartották, és megkülönböztető tisztelettel martirológiumozták őket, s állították vértanúikat a halhatatlanság oltárára. Előttük ezek a mártírok „értékesebbek a színaranynál! Értékesebbek a legragyogóbb drágakőnél. És táplálóbbak a kicsorduló lépesméznél!" Ugyanezt mondhatjuk a nemzetek hőseiről, vértanúiról. Minden népnek alapkövei voltak mindenkor! Miért fáradhatnánk hát bele mi a mártírjaink, drágaköveink gyűjtésébe, őrzésébe, nemzetünk s Egyházunk számára való hasznosításukba? Talán már túl sok van belőlük? Megteltek kincseskamráink, vitrinjeink és oltáraink? Ki, melyik nép lehet olyan gazdag, hogy közülük bármelyiket a feledés útporában hagyhatja? Mi magyarok, mi keresztények nem! Ezért szedegetjük őket fáradhatatlanul, s adjuk - áldozatok árán is - közkinccsé, még akkor is, ha népünk nagyjai - írástudói - nem is kapkodnak utánuk tülekedéssel Nem volt még kor, amelyben annyira szükségünk lett volna példaképekre és útmutatókra, mint most! Hazánk jövőjére is gondolunk, s annak majdankori fiatalságára. Hová, merre indulnak, ha nem lesznek előttük lobogó fáklyák? Milyen magyar típust alakítanak ki, ha nem lesz előttük példakép?... Ugyanakkor hisszük, hogy munkánkkal igazságot, nemzeti értéket kereső emberek kívánságát teljesítjük, a történelem mindent rögzíteni akaró követelésének teszünk eleget. Bennünket is éget az a kényszerítő tűz, amelyet egy pillanatra II. János Pál pápa Auschwitzban fellobogtatott: "Azért beszélek, mert kötelez az igazság és az emberségért érzett gond!"