A Schwarcz család/Amerikai útinapló [antikvár]

Ez a második kötetem. Megtalálják benne a Schwarcz család című kisregényemet és teljes amerikai útinaplómat. A másodiknál már érdemes feltenni a kérdést: mennyibe került ez nekem? - Tényleg, mennyibe? - kérdezem magamtól. - Nagyon sokba - válaszolom. - Ideje volna egyszer már kiszámolni. Nyilván nem értik ezt az önmagammal folytatott párbeszédet. Sürgősen megmagyarázom. „Civilben " praktizáló ügyvéd vagyok. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy még csak összehasonlítani sem lehet, mennyit keres egy író, és mennyit egy ügyvéd - aki szerződést készít - mondjuk hatvan perc alatt. Mindebből azután számtalan konfliktus keletkezhet. Keletkezett is bőven az elmúlt években. Ezekből egyet elmesélek. Kovács János régebben jó barátom volt. A rendszerváltás után vállalkozó lett, és hamar meggazdagodott. Néhány hónappal ezelőtt feleségemmel együtt meghívott vacsorázni. János előre jelezte, vacsora közben egy készülő adásvételi szerződését is meg akarja velem beszélni. Rendben. Isten tartsa meg ezt a jó szokását! Adásvételi szerződés megbeszélésére mindig hajlandó vagyok. És az elkészítésére persze még inkább. Már előre dörzsöltem a tenyerem, hiszen barátom biztosan nem egy vacak panellakást vesz. Ilyenkor mindig csak attól félek, ne éppen akkor szálljon meg az ihlet - ami mondjuk a Schwarcz család írásához szükséges - mikorra a meghívásunk szól. Hétfőn este nyolcra voltunk hivatalosak. Hétkor már nagyban készülődtünk. De a fene vigye el! 7 óra 15-kor megjött. Ezt úgy mondom, mint amikor a leányok bizonyos biológiai esemény bekövetkezésekor közölni szokták partnerükkel a „most nem lehet" magyarázatául. Pedig micsoda különbség van a kettő között! Hiszen ha az ihlet ugyanúgy, ciklikusan, előre meghatározható időpontban érkezne, és pontosan tudnám, meddig tart, erre az időre semmiféle programot nem csinálnék.