A senki földjén [antikvár]

A táblák kissé deformáltak.
Egyetlen magyar ember sincs, aki 1944-45-ben órákig, napokig vagy hetekig ne élt volna a senki földjén. Halálveszedelemben, a maga környezete emberségre utalva. Ilyen heteket örökít meg ez a regény, avval a különleges élménnyel, amit egy szigetre sodródott kis közösség alakulása adhat. Főhősei a Katona, a Kispap, az egyetemi hallgató, s a többiek, politikusok, munkások, halászok, parasztok mind vizsgára kényszerülnek ebben a helyzetben, mégpedig nemcsak a maguk emberségéből, hanem a magyar történelem vállalásából és folytatásából is. A kortársak ráismerhetnek a maguk akkori napjaink egy-egy mozzanatára: a regény szereplői a társadalomnak szinte minden rétegét képviselik, és a szintér az egyetemtől a kihalt dunántúli pusztáig, a főúri szalontól a ferencvárosi bérházig, a polgári estélytől a hadifogolytábor szalmájáig széles területet mutat be. A regény szálai a máig nyúlnak: már első oldalán az úttörővasút zakatolását halljuk, s végigkövethetjük benne egy nagy szerelem vallomásait is.