A Sánta Vándor [antikvár]

Védőborító és az előzéklap maszatos, foltos.
A Sánta Vándor ellentéte a cselekményben gazdag regényeknek és drámáknak. Az író szándékosan mezteleníti le művének gondolati vázát. Maga a főhős, a Sánta Vándor – félig-meddig parabolikus alak, az író lelkének leplezetlen része, gondolatainak és érzéseinek megtestesítője. Útja nyilvánvalóan egy ember életútjának bemutatása. A Vándor ezen az úton találkozik az örökléttel, a lélekkel, az Személlyel és az emberi társadalommal, gondokkal, a gyermek-, ifjú-, felnőtt- és öregkorral, a természettel és a művészettel. Végezetül kimondja, hogy Istennel mindezidáig nem találkozott. Mindezek a találkozások valójában nem találkozások – az emberi élet értelmének és kiteljesedésének kérdéseire próbálnak választ adni.