A suttogó [antikvár]

A hátlap enyhén hullámos.
"Azt sugallja minden: jelen van, különösebb jelentés nélkül, ja igen, és mindenki jól érzi magát. Basszuskulcs, ez azért mégse az anyám, gondolom a mozdulatlan testet nézve a nyitott koporsóban, mint korsóban lebegő cuccot, basszuskulcs, ez azért mégiscsak az anyám, de valahogy nélküle. A fehér halottas furgon halálpontosan érkezik kilenckor, mi pedig felsorakozunk a fogadására; a kaput előre kinyitottuk, a sofőr, mint egykor apám, precízen betolat, majd kitárja a hátsó ajtót. A nyitott koporsóban anyám feje az autó végében, lábbal befelé, félig betakarva. Az almazöld kosztüm van rajta, azt hiszem, ez is kívánsága volt. Odaállok. Furcsa derékszög van köztünk. A vízszintes tengely nagyobb. Persze végletesen mértéktartó. Éppen a szívemig ér." A fiatal, tehetséges prózaíró elbeszéléseinek középpontjában a szenvedély áll. A szerzőt elsősorban a test és lélek szenvedélyeinek föltárása és az emberi kapcsolatok törékeny viszonyainak finom ívű elemzése foglalkoztatja. Papp András archaikus történetei a kisvárostól a plázák, a bevásárlóközpontok világáig sokféle helyszínt és életvilágot jelenítenek meg, ahol magunkra ismerhetünk.