Bővebb ismertető
Részlet:
A fehérlábu Gaálné
Szurdokon, a hol hajdanában annyi Gaál lakott, hogy nem is volt másnak becsülete, csak Gaál-fajtának, élt valamikor egy kedves menyecske, a kit még öregasszony korában is azzal különböztettek meg a többitől, hogy "fehérlábu Gaálné"-nak hivták. A szurdoki Gaálok nagy nemzetsége azóta szétszóródott, mint a pelyva a szélben. Mindenhová jutott Gaál az országban, - "kovásznak a nemzet testébe", mint az otthonmaradottak emlegették. Ám én azt gondolom, hogy azért hagyták el ármálista falukat, mert egy sápadt arcu, vén banya jött hozzájuk fakó szekéren: a Gaálok, az alispánválasztó Gaálok emléke majd elenyészik, mert hiszen hőstetteik följegyzésére kevés volna a Tisza, ha tinta volna a Tisza, - csak a "fehérlábu Gaálné" emléke lebeg még az elmékben és a szivekben: mert hiába, a nagyszakállu hősök csak a maguk idejében érdeklik az embereket, de egy szép asszonynak fehér lába időtlen időkig kiváncsivá tesz...