Bővebb ismertető
Az esemény, melyet el fogok mondani, csak néhány év előtt: 1899. év nyarán történt.
Önök talán még emlékeznek reá, hogy akkor a hőség rettenetes volt. A melegtől megedzett, legvénebb newyorki bentlakók nem bírták már kitartani s aki csak tehette, megszökött a világváros tüzes leheletétől.
Azon az augusztusi napon, melyen történetem kezdődik, a szokottnál is kitarthatatlanabb forróság uralkodott. A meggyötrött emberek számára még az éj sem hozott némi enyhülést.
Pamlagot húztam a dohányzóm nyitott ablakához és olyan megadással, milyenre csak az elitélt képes, elrendeztem éjjeli fekhelyemet.
De csakhamar arra a meggyőződésre kellett jutnom, hogy az utcáról beszűrődő világosság, valamint a zaj teljesen lehetetlenné teszik az alvást Lemondtam tehát erről az élvezetről és elhatároztam, hogy a ház lapos tetején próbálok szerencsét.
Magamhoz véve gyapottakarómat és pipámat, szép csendesen felbotorkáltam a lépcsőkön. Gyönyörű, csillagos éj volt. Miután takarómat elhelyeztem a kémény előtt, mely hátam támaszául szolgálhatott, azzal a gondolattal gyújtottam pipára, hogy egy forró, nyári éjnél még sokkal rosszabb is létezhet a világon.