Bővebb ismertető
Részlet:
A talizmán
1829 októberének vége felé lehetett, amikor egyszer a palais-royal-beli játékházak nyitásának törvényszabta órájában egy fiatal ember sietett a bőségesen adózó, tehát a törvény által kellőképpen pártfogolt kártyabarlang felé s minden habozás nélkül haladt föl a lépcsőn, hogy a 36. szám alatt tanyát ütött játékbankba érjen.
- A kalapját, tisztelt úr, a kalapját! - kiáltott rá rekedtesen rikácsoló hangon a folyosó homályos zugából egy kis összetöpörödött emberke, nem éppen bizalomgerjesztő fakó ábrázatával a rács mögül előbukkanva.
Ha az ember játékházba teszi a lábát, a törvény első gondja a kalap, melynek a fejről le kell kerülnie. Talán valami evangéliumi példabeszéd értelmében? Vagy talán inkább annak a pokoli szerződésnek biztosítékaképpen, amelyet vele hallgatagon megkötöttünk? Vagy arra való csupán az egész, hogy kellő tisztelettel ácsorogjunk azok előtt, kik besöprik elnyert pénzünket?