A száműzött nyelv [antikvár]

ELŐSZÓ Egy ismerősöm nemrégiben megjegyezte, hogy mást mondok az esszéimben, mint a regényeimben, s bevallom, ismerősömnek ez az észrevétele annyira meghökkentett, hogy azóta sem tudom ki-verni a fejemből. Őszintén szólva valószínűleg sohasem írtam volna meg itt következő tanulmánya-imat, ha fel nem kérnek rá. Es sohasem kértek volna fel rá, ha össze nem omlik Európa másik nagy totalitárius birodalma, amelyet a szocialista melléknévvel illettek. Ez volt a hely, ahol magam is ékem, az élet, amely teljes valóságában megismertette velem az illegálisnak nyilvánított normális létezés állapotát. A Holocaust és a létállapot, amelyben a Holocaustról írtam, elkülöníthetetle-nül összeszövődött egymással. Nálam a Holocaust sosem tudott múlt időben megjelenni. Éppen ezért izgatott fel ismerősöm megjegyzése. Szeretem Cioran-nak azt a mondatát, amely sze-