A számüzött podium [antikvár]

A szinpad és a politika a legrégibb időktől kezdve mindig paralell haladtak egymással. Arisztofanesz már Krisztus előtt 400-ban szatirikus vigjátékaiban gúnyolta és ostorozta korának félszegségeit és politikai vezető alakjait. Moliére 300 évvel ezelőtt, XIV Lajos uralkodása alatt vigjátékaiban élesen kritizálta az akkori társadalom berendezéseit és pellengérre állitotta a királyi udvar és a hozzátartozó osztály kirivó hibáit. De hiába volt a sértődött főurak dühe, mert maga a király védte meg Moliéret, nem engedte bántani. Jean Jacues Rousseau, aki kétszáz év előtt a szociális forradalmak előfutára volt, regényeiben, drámáiban, súlyos kritikával illette az akkori társadalom bűneit és annak gyökeresen átalakitását követelte. A király, XIV Lajos magához hivvatta Rousseaut és az udvari körök nyomására megfenyegette, hogy könyveit elégetteti. Rousseau a királyi fenyegetésre igy válaszolt: "Feleség! A könyv elégetése nem válasz a könyvre." És Rousseaunak haja szála sem görbült meg ezért a kijelentéséért. Még XIV Lajos korrupt abszolutizmusában is szava volt a szellem szabadságának.