A szavojai herceg apródja I-IV./Bölcs Miklós [antikvár]

Részlet a könyvből: Egyik igen jónevü és értékes munkásságu irodalmi esztétikusunk megállapítása szerint az idősebbik Dumas „neve lassanként el fog tűnni az irodalomtörténetből". Kegyetlen és meglehetősen elhamarkodott kijelentés volt ez, amelyet kétségkívül alátámasztott az, hogy maga a francia irodalomtörténet is felette mostohán bánt el mindeddig ezzel a páratlan fantáziájú és bámulatos termékenységü regényíróval. Az egyetlen Lecomte-on kivül a francia irodalomtörténészek még legalaposabban részletező müveikben is csak sorokat szentelnek Alexandre Dumas pére-nek, akinek a legújabb időkben emelt méltó irodalmi emléket I. Lukas-Duberton abban a terjedelmes életrajzi tanulmányban, amely maga is olyan, mint egy valóságos regény. Nem véletlen, hogy éppen most fordul élénk érdeklődés Dumas felé, most, a francia romanticizmus megszületésének századik évfordulója után, amikor ujult szenvedéllyel éled föl a mese szeretete, a romantikus regény népszerűsége, amely talán még azt a kort is felülmúlja, amelyben az emberiség egyik legnagyobb mesemondója, az idősebb Dumas élt és dolgozott. Kétségtelen, hogy Dumas a maga idejében kultúrtörténeti tünet volt, jele annak, hogy milyen tömegszükségleteket kellett kielégítenie a regénynek, mihelyt a napilap tárcaregényének intézménye megszázszorozta az olvasók számát...