A száz százalékos nő [antikvár]

Könyvtest deformált, kiadói borítója hiányzik
A címben jellemzett hölgyet Sonának hívják, egy professzor árvája, szemkápráztatóan gyönyörű és egy távoli rokonai által üzemeltetett szállodában mindeneslány. Ismerünk ilyen árvákat a Nyomorultakból vagy a Hamupipőkéből ... és azt is tudjuk, hogy úgyszólván sikerre van ítélve. Sona sem kivétel - s őt a szerelem repíti egyre szédítőbb magasságokba. A szerelem, amely szinte minden férfit rajongójává tesz, s amely időről időre az ő szívében is tartós szállást vesz. A Csehszlovák Szocialista Hamupipőke kívánt és utált kapcsolatok grádicsain mind magasabbra emelkedik, Pygmalionjai pedig megformálják belőle a száz százalékos nőt - egy állami nagyvállalat saját lakással rendelkező felső vezetőjét. Groteszk? Bizony ám! Páral, aki maga is nagyüzemi mérnökből lett igen sikeres író, a hatvanas évek első felében hirtelen kispolgárivá szelídülő "Cseszkó" világa elé tart görbe tükröt. Rejtett, szelíd iróniával, itt-ott szívmelengető módon teszi: ahogy ez már Hasek, Skvorecky, Hrabal kar- és honfitársához illik. A mű alcíme "regény mindenkinek", és csakugyan, aligha akad, aki a maga szempontjai szerint ne találná kitűnőnek. "Száz százalékos" sikerkönyv, és bizonyos, hogy huszonegy évvel az első magyarországi kiadás után ismét sokaknak szerez majd élvezetet. "...amikor a mosolygástól már merevedni kezdtek az arcizmaim (akkorra már Sápal művezető is megérkezett, és rögtön kérdezősködni kezdett az érzéseimről, előérzeteimről és tudat alatti óhajaimról), és a férfiak még mindig csak ettek, ettek (még többet, mint tegnap este), a társaság felderítésére azt javasoltam, hogy énekeljünk egy kicsit. Mindnyájan megdöbbentek... ilyen még nem volt itt, mondták. De Barborka föllelkesedve behozta a magnetofonját, és én egy ideig együtt énekeltem az ő édes slágereivel... és mert a férfiak még szorgalmasabban ettek: táncoltam is nekik egy kicsit. Ennél többet már nem tudok... a férfiak veszettül magukba hányták élelmiszerkészletünk maradékait (még jó, hogy tegnap megmentettük legalább a kínai ananászkonzervet), és egymásba ütközve, zavart sorokban elmasíroztak. - Te kész varászlónő vagy... - mondta Barborka, lelkesedésében és éhségében a semmit rágcsálva. - Hát te jól kikészítetted a lovakat - nevetett Ivanka, és bolond jókedvében rágyújtott egy vastag kubai szivarra. Még egy kicsit énekeltünk - mind a hárman -, aztán vidáman lefeküdtünk aludni. Olvastam már egy csomó regényt, főként kastélyokban, óceánjáró gőzösökön, filmstúdiókban és mondén párizsi szállodákban játszódtak, de sehol se olvastam, milyen édes lehet az élet csupáncsak Usti nad Labenben és annak iparában."