Bővebb ismertető
A Szélhárfa lakói száműzöttek. Hazájukból, gyerek- és ifjúkorukból, jobbításra váró sorsukból tiltották ki őket. A hatvanas évek Münchenjében öt magyar fiatal küszködik, hogy saját életet teremtsen, s eközben családjuk, elveszett szülőföldjük emlékeivel és fogva tartó örökségével is szembe kell nézniük, s megmaradni általa. Körülöttük a világ 1968-ban megtapasztalja a forradalom, az anarchizmus, a káosz és az ideálokkal való leszámolás újabb történelmi leckéit, míg ők '56 kiirthatatlan képeit őrzik zsigereikben. a magyar titkosszolgálat beszivárog napjaikba, részt követel barátságukból, amiként a német terrorista-elhárítók is berobbannak, drámai fordulatot hozva életükbe. A müncheni "lakóközösség" tagjai maguk mesélnek, vagy dokumentarista módon a kor újsághírei, forgatókönyvei, ügynöki jelentései alapján, személyes vallomásokon keresztül beszél róluk a szerző, Tolvaly Ferenc, aki nem titkoltan önéletírási szándékkal is választotta e csoport hol fájdalmas, hol groteszk, hol hősies életének bemutatását, s az emigráció egy markáns vonulatának visszaillesztését a közelmúlt magyar történelmébe. Trilógiájának első része, az 1999-ben megjelent Magányos évszászad történelmi nagylátószöge után most egy meghatározó korszakra irányította kamerájának érzékeny optikáját.
Tolvaly Ferenc (Marosvásárhely, 1957. április 12. –) író, filmrendező, üzletember, médiaszemélyiség. Azok közé az írók közé tartozik, akik aktívan részt vesznek mind az üzleti, mind a kulturális életben, de közben tudnak értéket teremteni és maradandót alkotni.
Középiskolai tanulmányait Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Gimnáziumban kezdte. Tehetsége korán megnyilatkozott, első verse kilencéves korában jelent meg a Kolozsvári Napsugárban. 1974-ben tizenhét éves korában szüleivel Németországba disszidált, ahol a Kastl-i Magyar Gimnáziumban fejezte be a középiskolát. Az Új Látóhatárban 1975-től jelentek meg versei.1977-től Nürnbergben és Erlangenben folytatott egyetemi tanulmányokat, közgazdaságtant, filozófiát és teológiát hallgatott. 1978-ban Németországban fejezte be első könyvét, amely Benső Végtelen címmel jelent meg Münchenben. 1981-ben nyert felvételt a Müncheni Filmfőiskola, játékfilmrendezői és médiamenedzseri szakára. A Schwäche der Stärkeren (Az erősebb gyengesége) című filmjével 1984-ben Németország képviseletében jelent meg nemzetközi filmfesztiválokon. Ebben az időszakban Münchenben részt vett a Szabadságharcos Szövetség munkájában, mely 1985-ben főtitkárává választotta.
1992-ben megalapította Budapesten az MTM Kommunikáció nevű filmforgalmazó és gyártó céget. Elkötelezett támogatója lett a nemzeti filmgyártásnak és kulturális rendezvényeknek, így a Művészetek Völgyének.
2005-ben megjárta a Szent Jakab zarándokutat. Útjáról filmet forgatott és regényt írt, El Camino – Az út címmel.
2016-ban befejezte családregényét, amit A Zsolnay-kód címmel mutattak be Pécsett.