A szellemkirály [antikvár]

Részlet a műből: "Minden reggel pontosan megszólalt a kievi szeminárium éleshangú kis harangja a kolostor kapuja fölött. És a szavára a város minden részéből csapatokban özönlöttek a diákok a kolostor felé. A grammatikusok, retorikusok, filozófusok és theológusok egyformán a hónuk alá csapták a könyveiket és úgy jöttek végig az uccák során. A grammatikusok még egészen fiatal kamaszok voltak. Ha találkoztak, megbökték egymást a könyökükkel és szelíd zsivajjal csatáztak egymás között. Csaknem mindegyiken szakadt és foltos volt a ruha. A zsebükben pedig valóságos raktár. Voltak ott ütőszerszámnak készült kemény csontdarabok, pipák, süteménymaradékok. Néha még fiatal verebek is. A verebek előadás közben . a legfeszültebb csönd közepette - csipogni kezdett és ilyenkor a gazdájuk kapott néhányak a kezére azzal a jó vonalzóval. A retorikusok már valamivel méltóságosabban járkáltak az uccán. A ruhájuk is legtöbbnyire teljesen ép volt. Annál kevesbé volt ép az arcuk. Azokon mindenféle figurák mutatkoztak. Vagy a szemük alatt ékeskedtek kék foltok, vagy pedig a szájuk volt kicserepesedve és hólyagos a gyulladástól. Magas tenorhangon állandóan vitatkoztak egymással. A filozófusok már egy oktávval mélyebben beszéltek és a zsebükben se volt más, mint némi dohánymaradék. Csak maradék, mert dohányuk nem volt soha, ha volt, elpusztították azon nyomban. Pipa- és pálinkaillat áradt belőlük. Néha olyan erős mértékben, hogy az inasgyerekek megálltak a járdán és az orrukkal a levegőben szimatoltak, mint az agár."