A szemfényvesztő tánca [antikvár]

Nyissa ki a könyvet, lásson neki az első sornak jó szívvel, engedje el magát, itt a hajó, csakis önnek, hogy beugrassuk, Isten hozta hát a fedélzeten, semmi egyebet nem kérünk, mint némi rugalmasságot agyvelejétől és következetességet értelmétől, ám kerülje mind a kapkodást, mind pedig a hirtelen megállást, igazítsa légzése ritmusát a szöveg ritmusához, minden egyébbel mi törődünk, ne ijessze meg sem az, ha az elbeszélés botladozik, sem az, ha a képek himbálóznak, csak olvasni kell, és ön tud olvasni, csak táncolni kell, és mi meg fogjuk táncoltatni, rajta hát, induljunk jó széllel, irány a nyílt tenger, öné a szavak végtelen sora, öné a szirének éneke, öné e szép történet, annak a figurának a talányos és vidám története, akinek lebegő és kusza árnya egyszer felöltötte a híres-nevezetes Caracala formáját, majd füstté válván, szertefoszlott!