A Szeniczei familia és egyéb történetek [antikvár]

Részlet a könyvből: A Szeniczei Familia Mint valami nagy kék napernyő, tele szántva szeczessziós formáju, habos czirádákkal, ugy borult rá a pusztára köröskörül az ég boltja. Hűvös reggeli szél csapongott szerteszét az aranyszín buzatábla fölött, a puha pipacsok, selyemszirmu konkolyvirágocskák üdén, frissen tartották fel a fejecskéjüket. Az útszéli vadrépa virágos tányérján álmosan, nyujtózkodva illegette szárnyát repülésre a kényes, fecskeszárnyu lepke, távolabb a Körözs kiszáradt kubikgödrei között gólya lépkedett, míg kenyerespajtása a gém az eleven víz fölött kóválygott, kerengett, akár a sirály. Karcsu, világosszürke teste tenyérnyi kis árnyékot vetett a fodros, csillogó vizen s az ezüstpikkelyű kis halak ijedten rántották le a hegyes fejöket. A fehér nyárfa tapsolt, kaczagott végig-végig a víz mentén, reves vén fűzfák életuntan álldogáltak közöttük.