A szent [antikvár]

Borítója kopottas.
A Szentszék Vizniczei prelátust bízza meg: legyen az advocatus diaboli, az "ördög ügyvédje", "Isten szolgája" Gregor István szentté avatási perében. Azaz: ellenőrizze az állítólagos csodákat, melyek a szent hírében álló tragikus sorsú kispap közreműködésére történtek, hallgassa meg Gregor életének tanúit, csodák és tanúvallomások keresztútján keresse meg az igazságot. A prelátus ellentmondásokat fedez fel Gregor ifjúkori naplója s lelki vezetője, a József társasági Erdélyi atya életrajza, az Erdélyi által felvett tanúvallomások között. Megérti, hogy Erdélyi atya a szerencsétlen kispap "szenvedésének tüzén süti a maga szerencséjét", hogy a József Társaságnak szentre van szüksége, megérti, hogy a rendszer is igényt tart az "engedelmesség és a szenvedés szentjére", hiszen a szovjetunióbeli első nagy vereségek esztendejében vagyunk. S Vizniczei már nem Gregor szentté avatási perének, hanem egy történelmi pernek lesz az advocatus diabolija, erkölcsi nagysága és erkölcsi bukása őt emeli a regény főhősévé, s Erdélyi atya áldozata, a szerencsétlen Gregor, már csak ürügye a történetnek. Noha nem nehéz felismerni Kaszap István tragikus sorsának elemeit Thurzó új regényében: A szent mégse kulcsregény. Az író jóval többre vállalkozott annál, hogy kimondja az igazságot a rég irattárba került szentté avatási perben: nem egy ember, hanem a történelem igazságát nyomozta, s egy szentté avatási per helyett a múlt eprét írta meg, melyben mindnyájan, hívőkés nem hívők, egyaránt érdekeltek vagyunk.