A szent [antikvár]

Lapélein és pár oldal szélén elszíneződéssel, szórt foltokkal. Védőborító széle szakadozott.
Thurzó ​Gábor egyik legemlékezetesebb és legjelentősebb munkája A szent. A Szentszék Vizniczei prelátust bízza meg: legyen az advocatus diaboli, az „ördög ügyvédje”, „Isten szolgája” Gregor István szentté avatási perében. Azaz: ellenőrizze az állítólagos csodákat, amelyek a szent hírében álló, tragikus sorsú kispap közreműködésére történtek, hallgassa meg Gregor életének tanúit, csodák és tanúvallomások keresztútján keresse meg az igazságot. A prelátus ellentmondásokat fedez fel Gregor ifjúkori naplója és lelki vezetője, a József társasági Erdélyi atya életrajza, az Erdélyi által felvett tanúvallomások között. Megérti, hogy Erdélyi atya a szerencsétlen kispap „szenvedésének tüzén süti a maga szerencséjét”, hogy a József Társaságnak szentre van szüksége, megérti, hogy a rendszer is igényt tart az „engedelmesség és a szenvedés szentjére”, hiszen a szovjetunióbeli első nagy vereségek esztendejében vagyunk. És Vizniczei nem Gregor szentté avatási perének, hanem egy történelmi pernek lesz az advocatus diabolija: bukása őt emeli a regény főhősévé, és Erdélyi atya áldozata, a szerencsétlen Gregor már csak ürügye a történetnek. Noha nem nehéz felismerni Kaszap István tragikus sorsának elemeit a regényben, A szent mégsem kulcsregény. Az író jóval többre vállalkozott annál, hogy kimondja az igazságot a régi, irattárba került szentté avatási perben: nem egy ember, hanem a történelem igazságát nyomozta, és egy szentté avatási per helyett a múlt perét írta meg, melyben mindenki, hívő és nem hívő egyaránt érdekelt.