A szépség temploma [antikvár]

Részlet a kötetből: "Mikor Bogyay Gábor, a hírneves szobrász szokása szerint reggel benyitott emeletmagasságu műtermébe, János, az öreg szolga, már ott várta az ajtónál. - Jó reggelt, nagyságos ur. - Jó reggelt, János. Készen vagy? - Készen. - Akkor eredj, meti dolgozni akarok. János a portörlővei és seprővel az előszoba takarítását folytatta. Bogyay pedig nekifogott a munkájának Jobbról-balról, elülről-hiátulról megnézte a majdnem kész női márványmellszobrot. Azután a vésőjével kidomboritotta a nyakszírt egyik izmát. A balszem alsó héját egy árnyalattal elevenebbé tette. Azután pár lépésnyi távolból mégegyszer végigtekintett a művén. Meg volt vele elégedve. Ugy érezte, hogy már csak a jobbvállon lesz kevés igazitanivalója. De ezt a munkát későbbre halasztotta. Előbb friss erőt keli gyüjtenie rendes reggeli sétáján."