Bővebb ismertető
Részlet a kötetből:
"Mikor Bogyay Gábor, a hírneves szobrász szokása szerint reggel benyitott emeletmagasságu műtermébe, János, az öreg szolga, már ott várta az ajtónál.
- Jó reggelt, nagyságos ur.
- Jó reggelt, János. Készen vagy?
- Készen.
- Akkor eredj, meti dolgozni akarok.
János a portörlővei és seprővel az előszoba takarítását folytatta.
Bogyay pedig nekifogott a munkájának Jobbról-balról, elülről-hiátulról megnézte a majdnem kész női márványmellszobrot. Azután a vésőjével kidomboritotta a nyakszírt egyik izmát. A balszem alsó héját egy árnyalattal elevenebbé tette.
Azután pár lépésnyi távolból mégegyszer végigtekintett a művén.
Meg volt vele elégedve. Ugy érezte, hogy már csak a jobbvállon lesz kevés igazitanivalója. De ezt a munkát későbbre halasztotta. Előbb friss erőt keli gyüjtenie rendes reggeli sétáján."