A "szerelem"-ből "csavargó" lett [antikvár]

Részlet a könyvből:Drága, egyetlen Lizum, Leveled, ha gyűrötten és piszkosan is, végül csak megérkezett Kansas Cityből. Rávetettem magamat, mint egy utolsó szalmaszálra, tíz forró, vakítón fényes hollywoodi nap és tíz jeges hollywoodi éjszaka után. Most már értem, miért teszi tönkre a trópusi klíma a fehér nőket. Vonzó-sáppadt newyorki arcszínem bíborvörösbe csapott s csak itt-ott tarkítja egy-egy világosabb szeplő. Hajam - mit használ itt a kefe - merev lett, mintha csak spárgából volna. Nemrég karcsú vonalaim fenyegetően gömbölyödnek; egyszóval megjelenésem varázsával aligha hódítom meg új környezetemet. Itt minden oly idegen és titokzatos s ráadásul még ez az égető, forró napsütés! Istenem, be szeretnék a Washington Square-en sétálni, délután, zuhogó esőben! A Leányotthon, ahol most ideiglenesen megszálltam, csak arra jó, hogy Ágnes néném ne aggódjon árva hugocskájának sorsa miatt. Tudniillik ő megismerkedett valamilyen nőszeméllyel, aki barátnőjétől úgy hallotta, hogy egy jólnevelt leányka csakis ebben a barátságos és amellett olcsó otthonban szállhat meg, csakis itt kerülheti el a mindenfelől leselkedő veszedelmeket. Hisz nem mondom, nem is olyan rossz hely, bár ugyan tele van nőkkel és ennyi sok nő így együtt mindig lehangolja az embert. Férfiembernek ezt persze sohasem mondanám meg, tudod, hiszen nem tagadhatom meg feminista multamat, a régi, ablakbeverős feminista napokat. A menhely, melyet a filmesek adományaiból építettek a Hollywoodba tévedt lányok számára, borzalmasan spanyolos: stukkós falak, fehér folyosók, vigasztalanul tiszta és lehangoló kis cellák...