A szerelem csodája [antikvár]

Részlet a könyvből: "A szürke ködzászló mélyen aláereszkedett Antwerpenre és az egész várost sűrű, nyomasztó kendőbe burkolta. A házak csakhamar fínom párában oszoltak szét és az utcák mintha a bizonytalanba torkoltak volna: fölöttük azonban, mint egy Isten szavaként, zengve vált ki a messze hangzó és röppenő hívás, mert a templomtornyok, melyeknek harangjai fojtott hangon panaszkodtak és könyörögtek, beleolvadtak ebbe a roppant vad ködtengerbe, mely betöltötte a várost és messze a távoli kikötőben átölelte az Óceán nyugtalan, halkan hörgő hullámait. Itt is, ott is halvány derengés küzdött a nedves füsttel és azon erőlködött, hogy fakó réseket törjön, de csupán rekedt torkok összemosódó lármája és kacaja árulta el a kocsmát, melyben fagyoskodók és a rossz időjárástól elkedvetlenedett emberek találkoztak össze. Az utcák üresek voltak és ha egy-egy alak elsuhant, csak tűnő sávnak látszott, melyet gyorsan felszívott a köd. Vigasztalan és fáradt volt ez a vasárnap reggel."