A szerelem csodája [antikvár]

"A szerelem csodája: csak most tudom, mit jelent szerelemben, hűségben, bizalomban élni... mintha végre hazataláltam volna, oly sok hosszú év után." Elisabeth ötvenkilenc éves. Egész életében várt a férfira, akit szeretett. Végre eljött az évtizedek óta áhított nap: a férfi elvált feleségétől. Elmegy Elisabeth-hez, hogy megünnepeljék új, közös életük kezdetét - és holtan esik össze. Elisabeth magára marad. Magányos - vagy inkább szabad? Megszabadult a kapcsolattól, mely oly sok fájdalmasan boldog évvel gazdagította...? A gyász első, bénító hónapjai múltán Elisabeth mindenét pénzzé teszi vagy elajándékozza, és két jókora bőrönddel fölkerekedik, hogy új életet kezdjen. Velencéig vonattal utazik, ott pedig hajóra száll az Égei-tenger felé. Amikor a hajó kiköt Szantorini szigetén, Elisabeth megbűvölten nézi Fira hófehér házait: itt, éppen itt akar új otthont teremteni! Kibérel egy takaros kis házat, görögül kezd tanulni - újra kezdi az életét. Csakhamar munkát is talál: régi vonzalma az ékszerek és drágakövek iránt egy ékszerüzletbe vezérli. A távollévő tulajdonos fia eladóként alkalmazza, Elisabeth pedig szinte vonzza a vásárlókat. Mintha az emberek lelkébe látna: mindenki számára megtalálja a megfelelő ékszert. Napfény, drágakövek, tenger, létbiztonság... S ekkor felbukkan egy férfi, aki felizzítja, de fel is forgatja Elisabeth révbe jutott életét, mindennek új értelmet ad. Elisabeth tudja: Konstantin az, akire várt... Mert hatvanon túl is vannak nagy szerelmek.