A szerelem ereje [antikvár]

A cigarettafüst kékes, vízszintes rétegekben szállongó csíkja rátelepedett a kocsmazajra, lágy nyúlványaival ügy lebegett, mint egy óriáspolip. A pohárcsörömpöléses emberzsongáson alig szűrődött át a régi, erősen kopottas zenegép fel-feljajdulása, de igazából nem is volt rá senki kíváncsi. A félhomályban az aprócska asztalok felett szürke arcok hajoltak egymás felé, rajtuk poharak áztak, saját tócsáikban őrizve foltos falú üregükben a különféle nedűket. Az egyik arc igyekezett meggyőzni valamiről a másikat, melyen a válasz felszegett homlokú, vagy megadón bólogató volt, vagy bizonytalan, ezért - hogy időt nyerjen a latolgatáshoz - szájához emelte a halványan parázsló csikket. A gesztikulációk szinte elhaltak a sűrű füstben, csak a vécé felé igyekvők görbült, és az újonnan jövő helykeresők forgolódó alakja emelkedett ki a morajló tömegből. No meg az örökké fáradt arcú két pincéré, akik egész este azon sóhajtoztak, mikor lesz már vége a műszaknak, és vajon mennyi lé marad a zsebükben. A helység egy oldalsó traktusa, közel a bárpulthoz, térelválasztóval félig el volt rekesztve, itt lapult egy rexasztal, régi míves darab, klasszicista stílusban faragott lábakon. Ma már nem gyártanak ilyet, egyébként is a biliárd a divat. De itt a „Gödör"-ben (a cégtáblára ugyan Csendes Bisztró volt kiírva, de ez olyan fantáziátlanul jellegtelen név, hogy senki sem használta), talán a múlt nosztalgiájaként, sokak örömére itt felejtődött a régi időkből ez a soklukú kedves játék. Székek híján, itt nem lehetett leülni. Berendezésként csak két hatalmas sörreklám vigyorgott a falakról, köztük madzagon egy golyóstoll lógott le egy kerek, három lábon álló asztalkára, melyen jegyzettömb, rajta kusza betűk és oszlopokba rendeződött számok jelezték az éppen esedékes parti állását. A feszült merevséggel figyelő tekintetek szintje alá, az asztal korához stílusosan illő, görgőkön keresztül zsinórral állítható ólomsúlyos, fodros ernyőjű lámpa vetítette sárga fényét a nyolc lyukkal megszakított