A szerelem éjszakája [antikvár]

Antoinette idegesen járkált fel alá a szobában. Nemsokára kilenc óra ! Vájjon miért nem ment el még Lucien? Hiszen nem szeretett az utolsó pillanatban érkezni a pályaudvarra. Vagy talán meggondolta és nem utazik el? Mit csináljon, ha Lucien az utolsó pillanatban valóban azt határozta volna, hogy marad? A szíve szinte megállt a félelemtől. Ha ez megtörténne, hogyan előzze meg a bajt?... Istenem, mit tegyen, hogy megtudja? Hátha kopogtatna Lucien dolgozószobájának ajtaján, és megmondaná neki, hogy már későre jár az idő. Igy megtudhatná a válaszából... Nem. A férje még gyanút foghatna. Megrázkódott. Talán már most is gyanakszik. Az ebéd alatt olyan komor volt, a hangja kellemetlenül, sértően csengett... De nem, mégsem, csak örökös nyugtalankodása sejtet vele veszélyt. Ugyan miért gyanakodna Lucien, hiszen senki sem tud semmiről... Kettőjük titkát nem sejtheti senki. Lucien hangja bizonyára ezúttal sem volt kellemetlenebb és érdesebb, mint más napokon.