A szerelem sivatagja [antikvár]

Részlet: Courréges Raymond-t több éven át éltette a reménység, hogy utjában valahol összeakad azzal a Cross Máriával, kin oly forrón vágyott bosszút állni. Gyakran követett az uccán egy-egy nőt, abban a hiszemben, hogy rábukkant arra, akit keres. Közben az idő ugy meglohasztotta haragját, hogy mikor sorsa végre szemtől-szembe hozta vele, első pillanatra egyáltalán nem érezte azt a mámoros dühöt, melyet e találkozásnak elő kellett volna idézni lelkében. Mikor Raymond ezen az estén belépett a Duphot-uccai bárba, még csak tíz óra volt s a jazz-band mulattjának gajdolását csupán egyetlen pincér hallgatta gyönyörködve. A szük kalitban, hol éjfél felé táncoló párocskák tipegnek, most kövér légyként zümmögött a szellőztető-készülék. A portás csodálkozó kérdésére, hogy "ugyan mi hozza ide a nagyságos urat ilyen szokatlanul korán?", Raymund egyedüli válaszul parancsoló kézmozdulattal jelezte, hogy állítsák el a zümmögést. A bizalmaskodó portás hiába próbálta őt meggyőzni, hogy "ez az ujfajta-készülék elnyeli a füstöt, de nem csinál léghuzamot", Courréges olyan tekintetet vetett rá, hogy szegény feje szótlanul kotródott a ruhatár felé, a mennyezeten levő szellőztető-készülék pedig elült, mint valami letelepülő poszméh.