A szerelem szentsége [antikvár]

Részlet a könyvből: Március kilencedike volt Mitja utolsó boldog napja Moszkvában. Legalább is ő azt hitte. Délfelé végigsétált Katjával a Tverszkaján. Hirtelen a tél engedett a tavasznak; a napon csaknem langyos volt a levegő, mintha valóban visszatértek volna már a fecskék, magukkal hozva a meleget, a fényt, az örömöt. Minden nedves volt, minden olvadozott, a házakról csepergett a víz, házmesterek törték fel a járdákon a jeget és dobálták le a tetőkről a tapadós havat. Az egész út, ameddig csak ellátott a szem, fekete volt az emberektől; Puskin szobra szelíden és tűnődve állt talapzatán; az Örökimádás zárdája csillogott a napfényben.