A szerelmes Casanova [antikvár]

Részlet a könyvből: Mikor Lucia a reggeli kávét bevitte a szobába, az ablaktáblák be voltak téve s a tisztelendő abbé ur még az igazak álmát aludta. Csendesen osont az ágyhoz, vigyázott, hogy föl ne ébressze, ugy hogy alva látta meg először a vendéget, mert amikor az késő éjszaka a gyorskocsival megérkezett Montreal grófné kastélyába, nem találkozott vele. Lucia fiatal lányka volt, de tizennégy esztendős létére már a tizenhétéves szüz idomaival ékes. A nők sajátságos ösztönével, azzal az öntudatlan képességgel, amely az érzékeknél, sőt a szivnél is korábban fölébred bennük, homályosan megérezte, hogy ez az alvó férfi nem közönséges valaki. Már egész reggel izgatta, valósággal megzavarta az a tudat, hogy oly közel van hozzá ez az ismeretlen velencei, akit szép, sőt elragadó embernek képzelt el. Rá gondolt folyton, mialatt a kávét elkészítette azokba az apró kinai porcelláncsészékbe, amelyeket egyik fivére messzi útról hozott ajándékba a grófnénak. És most itt volt előtte ez a csinos fiu, aki csak tegnap jött a házba és máris elevenné varázsolta az ő szemében Paésano magányát. Az ablaktábla lécei közt a vánkosra surranó napsugár már ennek az uj arcnak a körvonalait világította meg...