A szerencse fiai [antikvár]

Részlet a könyvből: "1. fejezet Susan határozott mozdulattal Michael Cartwright fejére borította a fagylaltját. Ez volt a legelső találkozásuk. Legalábbis a vőfély ezt állította a pohárköszöntőjében, amikor huszonegy évvel később Susan és Michael összeházasodtak. Történt mindez hároméves korukban. Amikor Michael bömbölni kezdett, és Susan édesanyja odarohant, hogy kiderítse, mi a baj, a lányka csak annyit volt hajlandó hozzáfűzni a történetekhez, többször is elismételve, hogy "Szerintem megérdemelte, nem?". Susant végül elfenekelték. Nem épp ideális kezdet egy románcnál. A következő találkozásuk, legalábbis a vőfély szerint, akkor történt, amikor mind a ketten általános iskolások lettek. Susan fölényesen kijelentette, hogy Michael egy bőgőmasina, ráadásul árulkodós. Michael aztmondta a többi fiúnak, hogy akárkivel hajlandó megosztani az uzsonnáját, aki vállalja, hogy meghúzza Susan Illingworth copfját. Számos jelentkező akadt, de másodszorra már senki sem próbálkozott. Az első év végén Susan és Michael együtt lettek osztályelsők. A tanító néni így látta a legjobbnak, elkerülendő az újabb fagylaltincidenst. Susan azt mondta a barátnőinek, hogy Michael helyett a mamája írja meg a házi feladatait, amire a fiú azzal vágott vissza, hogy ő legalább a saját kézírásával adja be. A versengés tovább folytatódott a középiskolában is, aztán mindketten más-más egyetemre kerültek. Michael a Connecticut Állami Egyetem, Susan pedig a Georgetown Egyetem hallgatója lett. A következő négy évben mind a ketten mindent elkövettek, hogy véletlenül se botoljanak egymásba. A következő alkalom, amikor keresztezte egymást az útjuk, irónikus módon Susan otthonában történt, amikor is a szülei egy meglepetéspartit rendeztek neki a diplomaosztása alkalmából.