A szerencse lánya [antikvár]

C' est la vie. Ez az élet. Hol mosolyra derít, hol fájdalmasan belénk nyilall, máskor pedig könnyet csal a szemünkbe vagy valamilyen nagy bánat, ritkábban valamilyen nagy öröm okán. Egyszer puha bársonyba takar, cirógat, becézget. Másszor barátságos intésként barackot nyom a fejünkre. Megint más alkalommal évődve mutat fügét vagy ránk kacsintva vág egy nevetséges grimaszt, hogy aztán minden átmenet nélkül szörnyű rémekkel vegyen körül és riogasson vagy éles karmokkal a szívünkbe marjon. Mindnyájunkat elér, megmosolyogtat és megrémít az élet kiszámíthatatlan, sokféle fintora. Ezekből válogattam össze egy csokorra valót, hogy átnyújthassam az olvasónak. C1est la vie. Ilyen. M. Szántó Judit.