A szeretet vár valahol [antikvár]

Részlet: Sgy csöpp S^áely (Előszó helyett) Erdélyinek lenni nem pusztán életrajzi adat vagy származási hely. Élethivatás, örök hűség és odatartozás, ahová a Jóisten rendelte határok és hagyományok őrzőjének, egy ősi kultúra letéteményesének. Erdélyinek lenni titok, különbözőség, mégis furcsa vágyak által vezetve lenni, hogy az egységes magyar kultúra szerves részeként mutathasson fel az ember valamit, amit az ősi zászlók és címerek, valamint a népművészet olyan egyszerű spontaneitással fejez ki évezredek óta. Az Erdélyt elhagyni kényszerülő ember sorsa még több titkot hordoz magában. Elűzetni vagy önként venni a vándorbotot szinte mindegy, ha egyszer nem tartózkodhat többé a neki rendelt helyen, amelyet soha nem tud kitépni a szívéből, mert lelke egy darabját hagyta ott az otthon maradottaknál, és onnantól fogva ez a nosztalgia határozza meg életérzését. Majd' mindegy, hol él, ha a hegyeit és pompás fenyveseit otthon hagyta és nem szívhatja be azok illatát. Helyette valamelyik távoli város poros levegőjével kell beérje, de nem pöröl emiatt, hiszen ő maga lett a szabadság vándora. Azé a szabadságé, amely minden magyar természetes igénye, rendes életérzése, mindennapi kenyere. Azé a szabadságé, mely genetikailag kódolt mindannyiunkban, és amelyről éppen ezért nem mondhatunk le, bárhová vessen is a sorsunk. Jóban-rosszban velünk marad, mint egy titkos eskü, és a legváratlanabb pillanatokban hallatja hangját, titokzatos zengéssel, templomi, érces zúgással vagy a távoli hegyek fenséges morajával, az erdők párasóhajával.