A szerető önfegyelem [antikvár]

Aron és az írás A műhely porát reggelente felverték az emberek. Kitárták a hatalmas vasajtókat, hogy hajtson ki a két teherautó, amely minden reggel füstbe borította a műhelyt. Áron a szellőztető bekapcsolása után érkezett meg. Köszönését nem lehetet hallani, annál jobban cipője sarkának csattogását. Ezt ő is tudta, ezért bólintott a bentlévők felé. Azok meg vissza. A szekrényhez csattogott. Letette táskáját a szekrények melletti munkaasztalra. Kinyitotta lábon álló vaskoporsóját, amelyből kirázta munkaruháit a padra. Kilépett cipőjéből, és ráállt a munkaruhafelsőre, hogy elválassza csupasz talpát a műhely poros-olajos betonjától. A levetett göncöket a kitárt ajtóra dobálta. Miután koszosba öltözött, a levetetteket akasztóra aggatta és betette táskájával együtt a szekrénybe. Bevágta az ajtót, és rákattintotta a lakatot. Megnézte arcát a műhely foltos tükrében, majd ment, hogy jelentkezzen a főnöknél. Áron autószerelő-inas volt, de nem érdekelte a szakma. így volt vele már akkor is, mikor a szerződést aláírta. Azt is csak azért.