A szeretőm szerelme [antikvár]

KILÉP A TAXIBÓL, meglöki a súlyos fémajtót, cigarettát, aprópénzt és rózsák tüskés szárát szorongatja a kezében. Sarah mond valamit a taxi fölött, és ő félig megfordul. Túl későn veszi észre, hogy az egyik lába megcsúszik a gránitkő járdaszegély lekerekített szélén, és a következő pillanatban már a levegőben van, mintha fölfelé esne. Lily szeme előtt a világ megpördül a tengelye körül, bőre színénél is világosabb haja elfolyik az arca előtt, ujjai közül rózsaszálak és pénzérmék röpülnek szanaszét. Miközben az űrben lebeg, meglát egy férfit, aki közeledik felé a járdán. Valahogy furcsának találja, hogy egyedül jön, mert olyannak tűnik, abban a fényképszerűén megragadott törtmásodpercben, mint aki ritkán van társaság nélkül. Különös hangsúllyal jár, mintha megpróbálna lenyomatot hagyni magáról a levegőben. Aztán Lily testéhez beton és homokkő vágódik, s kezéről leszakad a bőr. Ujjak érintését érzi a karján, feszesek, mint a borostyán levele. Felnéz. A férfi szeme meglepően, egyértelműen kék. A virágok összenyomódnak a lány teste alatt, sárga foltot hagyva a ruháján. A férfi felsegíti, beszél hozzá, azt kérdezi, jól van-e, megsérült-e. Lily úgy érzi, mintha lenyúzta volna a bőrt a kezéről, és amikor lepillant, látja, hogy rendezett sorokban buggyan elő belőle a vér. Ekkorra Sarah is odaér a taxi másik oldaláról, megfogja a karját, papír zsebkendővel törölgeti a horzsolásait, köszönetet mond a férfinak. Mire Lily körülnéz, a férfi eltűnt. - Jaj, istenem! - mondja Sarah és ránéz. - Jól vagy?