Bővebb ismertető
Részlet az első műből:
A szfinx (Regény)
Örökös mosolyával nézett a Szfinx. Reggeli két óra volt. Az utasok már valamennyien visszatértek Kairóba, csak egy-két arab időzött még a fiú mellett, aki Tamara tevéjét gondozta, de azután ők is lassan tovasurrantak. Így történt, hogy Tamara a végtelen sivatagban egyedül maradt gondolataival, a Szfinx előtt. Csak Hafis volt mellette.
Az ijesztő, titokzatos arc egyenesen reá nézett, kőszilárd nyugalma ránehezedett az agyára. Úgy tetszett, mintha ez a jelenség az egész emberiséget gúnyolná és azt mondaná:
- Nincs túlvilág, örüljetek a jelennek, egyetek és igyatok, vígadjatok, mert holnap már halottak lesztek és én, aki itt ülök, tudom, és azt mondom tinektek: "Nincs túlvilág"!