A szingliket lelövik, ugye?! [antikvár]

Azt hiszem, egész életemben Őt kerestem. Azért csak hiszem, mert tudni olyan, mintha a halálodra készülnél. Végleges. Nincsenek további lehetőségek a változtatásra. De ha csak hiszel valamit, akkor még van más választásod. Nekem van más választásom. Akár el is felejthetem ezt az egész agyrémet, kinyitom a szemem és belátom, hogy semmi értelme az egésznek. Az lenne a köny-nyebb út. Ha viszont kitartok amellett, amit hiszek, talán megtalálom a boldogságot. Talán. De azt hiszem, ez a talán megér egy próbát a kockázat. Ettől éri meg kitartani. Régen, amíg még úgy gondoltam, hogy huszonöt évesen enyém lesz a világ legjobb házassága, mintaférjjel és két édes kis lurkóval, nem mertem belegondolni abba, hogy küzdjek valakiért. Mert csak úgy ölembe pottyantak a dolgok. Volt egy „boldog" párkapcsolatom, ami, mint egy villámcsapás, véget ért. Akkor lettem szingli. És azóta is az vagyok. Ha csak csendben, egymagamban, a háttérbe húzódva és titokban is, de - most - küzdök. Egy barátnőm - akit tisztelek, imádok és megvetek egyszerre Pálma azt mondta nekem, hogy hazudok magamnak. Azért tisztelem, mert a fejemhez merte vágni, és azért vetem meg, mert igaza van. De csak egy kicsit van igaza! Pálma vágja, hogy mi a pálya. És azt hiszem, nagyon sokan példát vehetnénk róla. Arról, hogyan kell erősnek maradni. Bármilyen körülmények között is.