A szív ritmusa [antikvár]

Nem. Mindig elnehezült a szívem, ha meghallottam ezt a szót. Sohasem hangzott közömbösen vagy értelmetlenül, ha valaki kimondta. Az, ahogy végigmértek, amikor beléptem egy helyiségbe ahogy elítéltek mindazért, aki voltam, és aki nem és ahogy suttogtak, miközben én szótlan mozdulatlanságban álltam.Nem. Nem. Sajnáljuk. Köszönjük, de nem. Csak az idejét vesztegeti.Épphogy betöltöttem a tizenhatot, mégis több elutasításban volt részem, mint egy átlagos embernek. Már évek óta próbáltam bekerülni a zeneiparba, de a próbálkozásaimnak mindig elutasítás lett a vége.Nem.Nem.Köszönjük, nem.Majd talán máskor.Mindez nem tántorította el a mamát attól, hogy meghallgatásról meghallgatásra hurcoljon, és miért? Mert az ő szemében én voltam a sztár, az éjszakai égbolton ragyogó legfényesebb csillag. Nekem kellett volna megtennem